Nem tudom miért, de a nőnapot én olyannak érzem, mint a Valentin-napot. Lehet, hogy ezt csak én beszélem be magamnak, de szerintem a férfiaknak nem csak akkor kellene elismerni a nőket, mind a munkájukban, mind az életükben, amikor nőnap van. De a sztori ezen része lényegtelen... Itt állok végzős diákként, mindjárt érettségizek, és november óta online oktatásban vagyok. Illetve... tavaly március óta, mivel az a két hónap, amíg egy kicsit normálisan ment minden, szinte semmit nem ért. Azt gondolná az ember, ennek örülünk. De nem ez történik. Mivel kilencedik osztálytól lettünk "bezárva", nem lehet minket egy kalap alá venni. Szerintem nagyon sok végzős diákkal tudok együtt szólni, hogy ez az egész menjen már a fenébe. Mi, ezek a diákok, akik már ennyi ideje ülünk otthon, várva a csodát, szenvedünk a legjobban. Legalábbis szerintem. nekünk például rengeteg dolog kimaradt az utolsó évünkből. Eleve kevesebbet vagyunk együtt, így kezdünk szétszokni, pedig egy igazán jó osztályköz
Megjegyzések
Megjegyzés küldése