Szabad?

 Valamelyik nap ismerőseimmel szórakoztunk egy kvízzel, melynek a lényege, "mennyire ismered a legjobb barátodat?".
Le merem fogadni, hogy aki olvassa majd ezt a kis bejegyzést, hülyének fog titulálni. De nem. Számomra fontos az, hogy mit gondolnak mások.
Egy olyan kérdésről van most szó, ami a szabadidővel foglalkozik. Valami olyasmi volt, hogy "kivel töltöd a szabadidődet?".
Mivel azt hittem, hogy ismerem a lányt, rányomtam, hogy "barátokkal". De nem... és itt a bökkenő. a válasz ez volt: "a szerelmemmel"... ennél nyálasabb választ a világon nem találhatott volna ez a kvíz.

És mi az, amin fenn akadtam?

1. A lánynak nem "szerelme" van, csak egy átkozott kapcsolata, ami kb. 3 hónapja tart. És ki hozta össze őket? Én! Mi a vége?
- Jaj, Nina, nagyon köszönöm, nem is tudom hogyan köszönjem meg... - stb. nyálfolyatás. Na ez az, amitől én rosszul vagyok.

2. Pont ez az, hogy én hoztam őket össze. Én mondtam neki, hogy töltse le azt a bizonyos alkalmazást, amivel megtalálta a srácot. De ez már a harmadik pasi, akivel én hozom össze, és kezd elegem lenni.

Miért nem vagyok hülye?

1. Tudom mi az, ha azért vesztünk el valakit, mert elhanyagol. És szerintem attól, hogy valakinek kapcsolata van, még nem kell elhanyagolni egy olyan személyt, aki számít rá. Nem mellesleg, van egy másik ilyen "barátom" is, aki szintén ezt kapcsolatba került. Ő is az elhanyagolás mintáját mutatta felém, de megváltozott, és mára a barátnőjét (ja, a "barátom" fiú) is a legjobb barátaim közé sorolhatom.

2. Az a három hónap nem olyan hű de sok idő! Ebből bármi kisülhet. Hogy őszinte legyek, már elkezdtem gyűjteni instagrammon a szakítással kapcsolatos idézeteket. 

3. Nem tudom, hogy a lány észrevette-e, de nem írok neki, csak ha nagyon muszáj. Kíváncsi vagyok, hogy azon kívül, hogy "mizu?" tud e mást írni. Bár ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy annyira a rózsaszín ködben van, hogy nem veszi észre, hogy veszti el az embereket maga körül.

4. A múltunk egy része azonos. Nem csak azért, mert egy osztályba járunk, hanem mert ugyan az az ember hanyagolt el mind a kettőnket. Akkor ő azt mondta, hogy ő nem fogja ezt csinálni, soha nem fog elhanyagolni senkit.

Most ezzel nem azt mondom, hogy hanyagolja el a drága kis pasiját, hanem azt, hogy nem ő van a világon egyedül. Nem olyan régen átmentem hozzá (megbeszéltük előtte, hogy átmegyek). Ülünk az ágyán, beszélgetünk, röhögünk. VÉGIG csipogott a Messenger. Egyszer csak megszólalt.
- Jaj, mindjárt itt van értem, öt perc. Megyek el vele ide meg oda...
- Ja, jó, azt gondoltam, hogy beszélgetünk még, de oké.
Elindultunk a ház elé, és öt percen keresztül hallgattam, hogy:
- Milyen jó lesz vele, majd filmet néznek, meg esznek, meg beszélgetnek, de nem biztos, mert a srác dolgozott és lehet, hogy fáradt...
Már én vártam, hogy megjöjjön érte a srác... de azt el kell, hogy mondjam, hogy a "kedves pasi" arra nem volt képes, hogy kitolja a képét az autóból és köszönjön. Így hát hazamentem. Erre rá két órára (nyolc után... 2020-ban ezt mindenki érti) jön tőle az üzenet.
- Jaj, olyan jól éreztem magam, képzeld ezt meg ezt, meg ezt csináltuk... ja, amúgy sajnálom, hogy elmentem, de jött értem. Mennyire láttad az autóból?
- Semennyire, mert a fején volt valami sapka és ha arra nem képes, hogy kiszálljon, akkor jobbnak láttam elmenni onnan.
- Ja, értem.
Magamban: Dehogy érted... nem értesz semmit. Nem érted, hogy milyen rossz nekem azt hallgatni, hogy milyen boldog vagy azzal a bizonyos sráccal, amikor én egyedül ülök, és arra várok, hogy nem is egy pasi, de legalább az állítólagos barátaim írjanak egy k***a üzenetet, hogy "szia, hogy vagy, nem akarsz találkozni valamikor?

Elegem van, hogy nem mondhatom el neki a saját véleményemet, mert ismerem annyira, hogy akkor megharagszik, azt pedig nem akarom, mert elegem van az egyedüllétből. 
Szóval, kedves barátaim. Üzenném: "Attól még, hogy van egy párkapcsolatod, nem kell elhanyagolnod a legjobb barátodat, mert nem tudod, hogy ő mit érez"

Regino Korvo

U.i: Csak hogy tudd... "Ha egy barát bánt, olyan, mintha az egész világ bántana..."
                                                                                                     ~CSI: MIAMI; RYAN WOLFE~