Fordulunk

 Aki véletlenül ismer, tudja, hogy milyen borzasztó tudok lenni. Ha rákattanok valamire, akkor nincs megállás. Most ez ismét az "ismeretlen zenészek/színészek imádata". Legutóbb, amikor külföldi zenét hallgattam, mindenki szidott. Miért? Mert a normális emberek angol zenére gondolnak, ha azt mondom, hogy "külföldi zene", de én nem.
Én világ életemben utáltam az angol zenéket. Nem is igazán hallgattam őket. De itt volt a másik oldal is, hogy a magyar zenéket is utálom. Na akkor mi van? Az, hogy a mai magyar zenéket ki nem állhatom. Ha valaki azt hallgat, inkább menekülök. A régebbi zenékkel semmi bajom nincs, ezért én mindig azokat hallgatok. A másik nagy szerelmem a zene terén a musical-zenék. Ha ráérős időm van, akkor azt hallgatok. Számomra a legnagyobb musical a Rómeó és Júlia. 3 éves voltam, amikor még a csapból is ez folyt, és sok emberrel ellentétben én nem megutáltam, hanem megszerettem. Az iskola és az emberek hiánya után a második legnagyobb bajom a korona miatt, hogy már 3 éve várom, hogy eljussak Budapestre és megnézzem. Igen, tudom, hogy 2018-ban levette az Operettszínház a műsorról, de egy másik előadásban, ugyan az meg lett volna tartva tavaly szeptember 12-én. Erre jött a vírus és átrakták február 20-ra. Ki lehet találni, hogy mi történt ez után... ismét eltolták az időpontot, szeptemberre. Nekem ez a musical nem csak egy szimpla darab, hanem a fiatalságom.

Na de, hogy jön ez az alap témánkhoz?
Mondhatnám, hogy sehogy, de egy része mégis ide tartozik.
Emlékszem, 2016-ban Eurovíziós Dalfesztivált néztünk, és már majdnem elaludtunk, amikor megjelent az orosz versenyző, Sergey Lazarev, a You Are The Only One című számával. Először nem is a szám tetszett meg, hanem a koreográfia és a "falon mászás". Aztán szépen lassan elfelejtettem, de a szám címe mindig eszembejutott az előadás formájával együtt. Aztán 2019-ben talán az Instagrammon jött velem szembe egy poszt, hogy ismét ő megy az Eurovízióra. Akkor visszakerestem a számot, és jött vele az összes többi Lazarev-szám. Először a képek alapján azonosítottam be a zenéket, mivel ki az a mai világban, aki el tudja olvasni az orosz írást? (jó, nyilván, aki azt tanul(t), vagy olyan helyről származik ahol ezt használják, akkor ő igen) Aztán szépen lassan megtanultam a zenék címeit és akkor már nem volt ezzel semmi bajom. Az iskolában akárhányszor elővettem a fülesemet, annyiszor mondták: "Na, a Nina már megint ruszki zenét hallgat! Vagy ha nem azt, akkor Ákost." Hát mit ne mondjak, így jártak. Közben találkoztam egy lánnyal, akiről kiderült, hogy szintén Harry Potter rajongó és szintén szereti Sergey Lazarev zenéit. Így, ennek segítségével még az a csekély baráti köröm is tágult.
Aztán valamiért elmúlt az a rajongás, amit a hónapok során összegyűjtöttem. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok vele, hogyha a mai fiatalok (leginkább is a lányok) "beleszeretnek" egy színészbe, vagy zenészbe, akkor ő a háttérképük a telefonjukon. Na, ezt nyilván én is így tettem. NAGYON sokáig Sergey Lazarev volt a telefonom záró- és kezdőképernyője. Ha jobban megnézem a telefonomon a fotókat, az szépen lassan, visszafelé haladva, egyre több képet mutat az orosz kedvencemről. Az elmúlt időben egyre kevesebb zenét hallgatok tőle és ha jobban belegondolok, akkor a "лабиринт" [Labirint]=labirintus volt az utolsó szám, ami új és meghallgattam. Ez pedig 1 éves zene és már régen van új zenéje.
Na de, hogy került ide az elején a musical?
Egyrészt most is, amíg írok musicalt hallgatok, másrészt egy másik kedvencem is hozzá köthető.
Két nyelvet tanulok az iskolában, az angolt és a németet. Egyiket sem szeretem, de ha választanom kéne, akkor a németet választom (ezért is kövezzen meg, aki akar). Mivel hajtva lettem a németre (nyelvvizsga, előrehozott érettségi), ezért rájöttem, hogy egész jó kis nyelv, és ha úgy használjuk, ahogy kell, akkor szép is tud lenni. Szerintem Mozart-ot mindenki ismeri, ha másért nem is a csoki miatt. Nos az ő életéből készült egy (meg fogtok lepődni) musical Mozart! címmel. Sok jó zene található ebben is, de nekem az abszolút kedvenc az Árnyékdal. Ez magyarul is nagyon jó, és németül is. A zene arról szól, hogy milyen az, amikor hirtelen felnőtté kell vánunk és elveszünk. Igazság szerint én ezt a musicalt előbb láttam németül, mint magyarul. A két felvételt nézve észre lehet venni a különbséget a két előadás között, és szerintem nem is baj, ha két előadás más. Egyszer hallgattam egy interjút, hogy mit gondolnak a színészek a darab felvételéről és ha jól emlékszem, akkor Szinetár Dóri mondta, hogy furcsa, mert itt mindig ugyan az van, de ők előadás közben törekednek arra, hogy legalább egy kicsit változtassanak a darabon. Nos ha már a német nyelvről volt szó, akkor a Sergey Lazarev utáni nagy kedvencem Oedo Kuipers. Ő játszotta Bécsben Mozartot a musicalban. Egyszer utána néztem a színésznek, és találtam egy nagyon jó kék képet. Azért lényeges a kék, mert az a kedvenc színem, és a kettő nagyon jól kiegészíti egymást. Szabályosan sajnáltam lecserélni őt a legújabb kedvencem képére.

Arra kell rájönnöm, hogy szinte egy egyenes vonalban végig tudok menni az országokon. Kezdtem Oroszországban, aztán jött Németország, most pedig valahol Franciaország és Los Angeles között vagyok. Miért? Mert ez jön a sorban, és a Rómeó és Júlia.
Ugye említettem, hogy imádom. Én nagyon sokáig csak magyarul, esetleg néha 2001-es franciául hallgattam, mert nem voltam képes más nyelven meghallgatni. Aztán az a bizonyos K. Lia (aki maga is Júlia) ajánlott egy Youtube csatornát. Az csatornán tudtommal az összes Rómeó és Júlia zene kint van "Multi-language" formában. Nem sok reményt fűzve hozzá kezdtem el nézni így a videókat, és azt kell hogy mondjam, hogy pozitív csalódást okozott a felvételek sokasága. Volt olyan, ami irritált, például egy japán feldolgozás, vagy az "új francia". Ez sem annyira új, 2007-es. Egy ideig furcsa volt az "eredeti Rómeót", vagy "eredeti Tybaltot" rövid hajjal látni, de elkezdtem hozzászokni. Aztán érdekelni is kezdett, így megkerestem. Ez viszont egy kisebb negatív csalódás volt. Pláne, hogy hirtelen egy családi összejövetel keletkezett így nem is tudtam megnézni teljesen. Furcsák voltak az új hangok, jelmezek, és a háttér. Ezen kívül új zenék kerültek be, amik nagyon jók, de furcsák voltak. Aztán ez feledésbe merült. Folyamatosan fúrta az oldalamat, hogy milyen lehet, ezért rávettem magam, hogy kezdjem előről és nézzem végig. Ez meg is történt. Ekkor már egy egészen pozitív csalódás lett úrrá rajtam, pláne, hogy a kedvenc zeném szerintem tökéletes lett. Ez pedig nem más, mint Benvolio nagy száma a "Hogy mondjam el?". Ez volt az első szám, aminek tudtam a szövegét, így talán ez maradt meg bennem az idők során a legjobban. Mondjuk ez abból is adódhat, hogy félek a pókoktól ennek pedig az a szövege, hogy "Az úgy zuhant a városra, / Mint hatalmas pók hálója!" Szerintem ebben a Multi-Language változatban ez van a legjobban megszerkesztve. Amikor a 2010-es francia verziót néztem ezt a számot vagy 10x visszatekertem és újrahallgattam. Aztán jött az, hogy kik a színészek és mik a zenék? A Comment Lui Dire-en kívül nagy kedvencem lett a "Je Rêve" is, amit Mercutio énekel. Ebben ami a legjobban tetszik, az a színész őrült vihogása, ami egyénivé teszi az egészet. Oké, a zenék megvannak, de a színészek nevét sehol nem láttam. Úgy értem a végén összesen a dublőrök nevét lehet olvasni. Na, akkor Wikipédia! Ott is sokáig semmi. Aztán amikor letettem róla és újra elkezdtem, rájöttem, hogy a nevek az elején vannak a felvételnek. Így tehát utánanéztem Benvolionak és kiderült róla, hogy ő nem más, mint Cyril Niccolai. Ahogy jobban belemerültem, rátaláltam a zenekarára a The Fairchilds-re. Decemberben, amikor ez történt, épp kijött egy új számuk, így úgy gondoltam, hogy lesz ami lesz, írok egy kommentet. Este azon gondolkodtam, hogy mekkora poén lenne, hogy mire reggel felkelek, kapnék egy szívet a kommentemre. Szerintem ez volt az egyetlen olyan dolog, amit éjfélkor "kívántam" és valóravált. Másnap reggel jött az értesítés, hogy megkaptam azt a szívet.♡
Egyre több helyen találtam rá Cyrilre és a The Fairchilds-re, és egyre többet hallgattam őket. Nem kellett sok idő, hogy a kedvenc családom megutálja a zenéit. Az iskolában már nem tudják, mivel november óta csak heti kétszer teszem be oda a lábam. Cyrilt a Rómeó és Júliának köszönhetően találtam meg, és nem újdonság most sem, hogy azt hallgataok. A musicalből az egyik legismertebb és legidézettebb zene a Szívből szeretni. Ebből is van egy Multi-language változat és sokáig nem tűnt fel semmi benne, mivel a klippet nem néztem, csak hallgattam. aztán valamiért egy ismerős hang csapta meg a fülemet és visszatekertem a videót. Egy szőke Rómeó állt háttal a kamerának. Először nem ismertem meg, aztán ahogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy ki az és hangosan kezdtem röhögni. "Szerintem megtaláltam az egyetlen Benvolio-ból Rómeóvá avanzsálódott embert!" És ekkor úgy kezdtem el keresni a musicalt, hogy ő legyen benne Rómeó. Nem sok mindent találtam, esetglegesen csak pár számot, köztük Rómeó első nagy énekét a Miért fáj?-t. Ezen kívül szinte semmit nem találtam róla, de a sok keresés segített, mivel elég sok The Fairchilds zenét találtam ennek segítségével.
Egy másik nagy kedvenc zeném a Rómeó és Júliában a "Ha ha ha" című zene. Erre van egy nagyon jó koreográfia, amit én egészen hamar megtanultam. Furcsa, mert nem igazán szeretek táncolni de ez valamiért megtetszett, így egész könnyű volt. Nem kellett sok idő és a koreográfiát átformáztam a The Fairchilds Body of Lies című számának a refrénére. Ezen kívül most még sok más TFC zenét hallgatok, mint például az Unbreakable, a Hey God, a Story of My Life, vagy a Whatcha gonna do?.
Most pedig ott tartok, hogy 24 darab kép kering a laptopom háttereként és ez mind vagy csak Cyril Niccolai, vagy The Fairchilds, vagy pedig a Rómeó és Júliából Benvolio.

Tudom, hogy ez most szörnyen hosszú lett, elnézést kérek. De ha jobban belegondolunk, csak három emberről írtam, és nem is panaszkodtam annyit, mint a múltkor...

Regino Korvo

U.i: Belinkeltem a legtöbb zenét, amiről írtam. Akinek van kedve, hallgassa meg őket, és jó szórakozást hozzá! 

Sergey Lazarev: You Are The Only One
Sergey Lazarev: Labirint
Dolhai Atilla: Árnyékdal
Oedo Kuipers: Wie wird man seinen Schatten los
Rómeó és Júlia: Lehetsz király (Multilanguage)
Rómeó és Júlia: Hogy mondjam el? (Multilanguage)
MÁZS - Benvolio: Hogy mondjam el?
Cyril Niccolai - Benvolio: Comment Lui Dire (2010)
John Eyzen - Mercutio: Je rêve (2010)
The Fairchilds: Let It Out
Rómeó és Júlia: Szívből szeretni (Multilanguage)
Cyril Niccolai - Roméo: J'ai Peur (2015)
Roméo Et Juliette: Les Beaux, Les Laids (2010)
The Fairchilds: Unbreakable
The Fairchilds: Hey God
The Fairchilds: Story of My Life
The Fairchilds: Whatcha gonna do?