Az a bizonyos Benvolio

 Az a bizonyos Benvolio. Abból a bizonyos Rómeó és Júliából. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de ha valakivel együtt kell éreznem, akkor az ő. Senki nem érti, hogy ezt miért mondom, hiszen annyi szerepe nincs is, mert csak egy barát, aki elmondja Rómeónak, hogy Júlia meghalt. És én pont ezért tudok vele együtt érezni. Egy elhanyagolt ember megérti a másikat. Meg ha már ott tartunk, gondoljunk bele: Ki járt a legrosszabbul?
Persze, az emberek nagy része azt mondaná, hogy azok, akik meghaltak, tehát Mercutio, Tybalt, Rómeó és Júlia. Lehet velem ellenkezni, de szerintem ők megbékéltek. Meghaltak, és békére leltek.
De mi van Benvolioval?
Egyedül maradt. Rómeó és Mercutio meghaltak, valamint az eredeti történet szerint Montague-né is belehalt a fájdalomba, mikor Rómeót Mantovába száműzték.
Akárhány Benvoliot is nézünk, mindegyiken látszik a fájdalom. Ez természetesen a színészi játék, de több interjút hallgattam, melyben a karaktert játszó színészek elmondják, hogy Benvolioval nagyon nehéz - mégis tökéletesen lehet - azonosulni.
Ha a semminél egy kicsit jobban belemerülünk, akkor megtudhatjuk, hogy ki is az a Benvolio.
Szerintem most úgy fogok csinálni, mint ahogy a magyar tanárom szokta mondani: "Beszélj róla úgy, mintha most hallanám először!"

Benvolio Montague. Rómeó unokatestvére és egyik legjobb barátja, így szinte mindig tudja, hogy Rómeó merre van. A történet elején Montague-né őt vonja kérdőre, hogy hol van a fia, később pedig ő beszéli rá Rómeót, hogy menjenek el Capuleték báljába, hogy a fiatal találkozzon az akkori szerelmével Rozalinnal. Később ő az egyik legnagyobb ellenzője a Capulet - Montague házasságnak, ennek ellenére a musical feldolgozásban őt bízza meg Lőrinc barát, hogy vigyen el egy levelet Mantovába, Rómeónak, hogy mi történt Júliával. (nem tudjuk, hogy mi van a levélben, mivel az megsemmisül) A levél célba érkezését azonban valami megakadályozza. A magyar feldolgozásban Benvolio széttépi a levelet, a francia előadásokban pedig a Halál veszi el tőle, így csak annyit tud mondani Rómeónak, hogy "Júlia meghalt!"
Benvolio egy olyan karakter, akire sokan nem is figyelnek. Egy interjúban egy őt játszó színésztől megkérdezték, hogy ki is az a Benvolio. Ez volt a válasz:
- Benvolio Rómeó unokatestvére. Egy kicsit bolond, de ő a jó a családban. Ő az a fajta baját, akit kívánhatsz magadnak. És ez az, ami én is próbálok lenni az elődáson. Olyan srác akarok lenni, akire mindig számíthatnak.
A következő kérdés így hangzott:
- Ugye te játszottad Rómeót is és Benvoliot is. Szerinted te kire hasonlítasz jobban, Rómeóra, vagy Benvoliora?
- A kettejük kombinációjára. Rómeó egy 100%-ig romantikus alkat, Benvolio pedig romantikus és furcsa, én pedig valahol a kettő között vagyok középen. Rómeó az a férfi, akiért minden nő oda van, de ő nem tud róla. Ha választanom kellene, hogy melyik volt nehezebb, akkor azt mondom, hogy Rómeó, mert nagyon nehéz 100 %-ban a romantikusat hozni. Próbáld csak ki! Általában használsz egy kevés szarkazmust, vagy elsütsz apró poénokat, de ha 100%-osan romantikus akarsz lenni, az valahogy így néz ki: "Wow, az ég olyan gyönyörű!" Érted? A teljes romantikát hozni nagyon nehéz. Benvolio a legjobb barát, a hűséges barát, aki próbálja szeretni a nőket (más kérdés, hogy ez nem így van... erről majd később) és szeretné élvezni az életet... de igen, neki is vannak jó és rossz pillanatai. Apró hegyek és szakadékok.
- Hogy alkottad meg a karaktereidről a képeket?
- Szerintem a musical már magában egy mestermű, mert a szövegek és a dalok segítenek megtalálni a karaktert. Visszatérve a szövegre és a dalokra, egyszerűen ez egy nagyszerű munka. Gerard ezekkel egy mesterművet hozott létre. Ha énekelsz, vagy hallgatsz egy számot, például a "J'ai peur"-t (Miért fáj?), akkor érzed Rómeó terhét, és akkor te vagy Rómeó. Ha a "Comment Lui Dire"-t (Hogy mondjam el?!) énekled vagy hallgatod, akkor Benvolio vagy, mert ezzel van vége a történetének. Látta, ahogy minden barátja meghalt, egyik a másik után és neki ez jelenti a világ végét. Szóval nagyon könnyű azonosulni ezekkel a karakterekkel csak úgy, ha hallgatod a zenéjüket és a szövegüket.
- Akkor beszéljünk egy kicsit a "Comment Lui Dire"-ről, ha már megemlítetted. Ez az a zene, amellyel Benvolio elviszi az üzenetet Rómeónak, hogy Júlia halott.
- Igen, ez egy olyan lépés, ami különbözik az eredeti Shakespeare mű és Gerard munkája között. A darab készítői úgy döntöttek, hogy a sorsnak nagy szerepet kell játszania az előadásban. Ott van a Halál. A Halál a Sors. És a Sors elveszi a levelet és darabokra tépi. És Benvolio valójában egy hírnök, mert ő csak hallott valamit, és az egyetlen dolog, amit tenni akart, az az, hogy megvédje a barátját. Az első gondolata ez volt: "Rendben, szenvednie kell a szerelemtől. El kell mondanom neki magamtól. Akárhogy is, ez katasztrófa lesz. Magamtól kell elmondanom." Így lett Benvolio a hamis valóság hírnöke, és bár borzasztó, de a barátja védelmében döntött így, hogy megteszi. Szerintem Benvolio magát okolja Rómeó haláláért, de nem az ő hibája, hogy a Halál, a Sors elragadta azt a levelet, és így senki nem tudta elolvasni. Ez a sors volt, ami néha nem segít.

Nos a nagy helyzet, hogy amíg ezt írtam, hallgattam az interjút, ami angolul van, ezért sok helyen furcsa lehet a fordítás. Ha valaki elolvasta a "Fordulunk" című posztomat, már kitalálhatta, hogy az interjú alanya Cyril Niccolai volt. Írott szövegként nem biztos, hogy átjön a lényeg mindenhol (például a "Rómeó 100%-ig romantikus"-nál...), de hallani sokkal másabb, mint olvasni. Miközben hallgattam az utolsó kérdésre a választ, lelkileg is kifacsarodtam. 
Cyril-nek volt egy válasza, miszerint Benvolio szereti a nőket. Nos, a 2010-es feldolgozásban Benvolionak van egy monológja, amiben szinte a közönség felé fordul (Ha jól emlékszem, ez akkor újult):
"Hadd mutatkozzak be! Benvolio. Montague. 20 éves. Legjobb barátja Rómeónak és Mercutionak. Szeretem a nőket! Sőt, bolondulok értük! Nem is tudnék nélkülük élni... De, akik nélkül még kevésbé tudnék, azok a barátaim... A barátaim meg... Mercutio... bizarr, vad és teljes mértékben őrült. És Rómeó... Rómeó az Rómeó."
És ő? Magáról nem igazán mondott semmit, legfeljebb annyit, hogy mi a neve és hány éves. De ezen kívül nem sokat tudunk meg róla.

Minden ember máshogy hozza a karaktereket. Tom Ross Tybalt-ja merőben eltér Szabó P. Szilveszterétől. Tom Ross egy eredetileg egy velejéig gonosz, bosszúszomjas karaktert formál, azonban mire a mű hozzánk jutott, és Szabó P. Szilveszterhez, a karakter megenyhült. KERO írta a könyvében, hogy ő Tybaltot nem rossz embernek akarja beállítani, hanem egy olyannak, aki nem kapta meg a szeretetet, amire már rég óta vágyik. Később 2010-ben, Tom ugyan ezt a karaktert hozza, és ebben merőben elősegíti Tybalt új száma a "Tybalt".

Ezzel a kis kitérővel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy néhány karakteren kívül megújulnak a személyek, és ez nem baj. Sokan gondolkoznak úgy, hogy ami új, az rossz, és őszintén először én is így álltam hozzá az "új" Rómeó és Júliához, azonban amikor megismertem, megszerettem.

Ha visszatérünk Benvolio példájához, ő minden helyzetben másmilyen. A magyar feldolgozásban egy vagány, tüskés hajú, bőr-szerkós Benvoliot kapunk, míg az eredeti francia musical-ben egy viszonylag szerény karakterrel állunk szemben. De 2010-ben ez a karakter is végérvényesen megváltozott. Ismét visszatérek Cyril Niccolai-hoz, hiszen ő maga Benvolio. Pár hónappal ezelőtt (azt hiszem még márciusban) Cyril élő adást indított instagrammon. Természetesen végignéztem és innen is emlékszem részletekre. K. Liának megígértem, hogy nem emlegetem többet (vagy legalábbis nem sokat), de most ismét meg kell szegnem az ígéretemet, hiszen ő fogalmazta meg kettőnk gondolatát. "You are my favoruite singer, and I think you are the best Benvolio". (azt hiszem így van helyesen, még mindig nem vagyok jó angolból... sőt, most már nincs is angol órám...) Ezt a színész mosolyogva olvasta el, és látszott rajta, hogy valóban boldoggá teszi ez az állítás. Erre onnan is lehet következtetni, hogy ismételten 5 percen keresztül Benvolioról beszélt.
"Örülök, hogy szereted Benvoliot, mert szerintem ő egy elfelejtett karakter, és szinte senki nem veszi észre a színpadon, mert mindig egyre kisebb és kisebb szerepeket kap, kevesebb zene, kevesebb beszéd. Amikor 2015-ben otthagytam a szerepet, akkor már szinte semmi szerepe nem volt, és nagyon nehéz volt, hogy életben tartsam a karaktert... szinte egy kihívás volt, mert nem volt terem, úgy életben tartani a karaktert, ahogy az a múltban kinézett. Amikor 2006-ban megújult a musical, sokkal nagyobb szerepe és szövege volt, de ezeket megvágták és a nap végére Benvolio csak rohangált a színpadon össze-vissza, és elénekelt pár számot. Épp ezért próbáltam a kapcsolataimat használni a többi karakterrel, és ez tette speciálissá a kapcsolatot Rómeóval és Mercutio-val. Én mindent beleadtam a karakterbe. és a legtöbbet próbáltam letenni az asztalra, holott tudtam, hogy egyre jobban lefaragják a szerepét... Igen, Benvolio csak rohangált, azt sem tudta, hogy hol van... de ez voltam én, muszáj volt minden este megcsinálnom a kardiomat!"

Tehát az, hogy egy eleve elfelejtett karaktert még jobban eltűntetnek, nem csak nekem tűnt fel. Aki ismeri a darabot, az tudja, hogy Benvolionak eleve nincs sok szerepe, hiszen, ha a magyar musicalt nézzük, ez kimerül az Egy nap előtti bohóckodásban, a Lehetsz király-ban, a bál jelenetben, a Ha ha ha -ban, a Jogod nem volt-ban a Párbajban és végül a Hogy mondjam el?-ben. nem nagy túlzás azt állítani, hogy ez elég kevés. Viszont nem kell ahhoz sok, hogy Benvollio történetét tovább gondoljuk. És ezt a tovább gondolást kaphatjuk meg K. Lia egyik fanfiction-ében. 

"Hát ez hülye, a Rómeó és Júliából fanfiction-t ír?!"
Igen. És egy nagyon jó fanfiction, ha valaki esetleg engem kérdez.
A történetben Benvolio életét ismerjük meg, első szám első személyben, tehát azt látjuk, amit ő. Az eredeti történetszálon változtatva Lia új karaktereket is adott a történetéhez, mint például Lorett, vagy Mirella, valamint egy halott karaktert is visszahoz az élők sorába. Lia nem engedte, hogy ezen kívül többet eláruljak, de megpróbálom meggyőzni, hogy engedjen egy kicsit.

Nagy nehezen sikerült összehoznom ezt a "kis" bejegyzést. Eredetleg többet akartam volna írni, csak közbezavart az idő. Majd még jövök!

Regino Korvo