Se veled...

 Ez egy kicsit nagyon hosszú kihagyás volt, elnézést... nem állt szándékomban ezt a nyolc hónapot de az egyetem miatt semmire nem jutott időm. Az elövetkezendő pár hétben érkezem egy hosszabb olvasnivalóval arról, hogy én mit gondolok Benvolioról, valamint egy "interjú" is fog készülni K. Liával arról, hogy mi vezette rá arra, hogy írni kezdjen, valamint talán ki tudok szedni belőle valamit az új regényével kapcsolatban. Most bár rövidebben, de mint mindig: Regino Korvo

 Helló mindenkinek! Sajnos az elmúlt időben egy kicsit eltűntem, de van rá mentségem... (érettségi, felvételi, gólyatábor stb.) A helyzet az, hogy nagyon furcsa világba csöppentem. Soha nem laktam még ilyen messze a saját otthonomtól, a szüleimtől és a legjobb barátaimtól. Amikor ide kerültem, úgy éreztem, hogy nem leszek a helyemen, holott már évek óta arról álmodok, hogy ideköltözzek. Szerencsétlenségemre (vagy pont szerencsémre?), nem vagyok az a tipikus ismerkedős típus, azonban hamar akadtak olyanok, akik nyitottak felém és én is feléjük. Hirtelen lettem mély vízbe dobva, hogy keressem meg a saját utamat. Na most, én olyan helyzetben vagyok, hogy a szobatársam egy nagyon jófej csaj. Nem gondoltam volna, hogy négy hét alatt összeszokunk, de valamit csak sikerült összehozni. Illetve, kicsit furcsa a helyzet... itt lakunk egy hónapja egy szobában, és esküszöm, hogy még egyszer sem láttam enni. Kezdek elgondolkodni rajta, hogy amúgy egy vámpír, vagy nem tudom mi. Ezen kívül, akárh...

 Aki véletlenül ismer, tudja, hogy milyen borzasztó tudok lenni. Ha rákattanok valamire, akkor nincs megállás. Most ez ismét az "ismeretlen zenészek/színészek imádata". Legutóbb, amikor külföldi zenét hallgattam, mindenki szidott. Miért? Mert a normális emberek angol zenére gondolnak, ha azt mondom, hogy "külföldi zene", de én nem. Én világ életemben utáltam az angol zenéket. Nem is igazán hallgattam őket. De itt volt a másik oldal is, hogy a magyar zenéket is utálom. Na akkor mi van? Az, hogy a mai magyar zenéket ki nem állhatom. Ha valaki azt hallgat, inkább menekülök. A régebbi zenékkel semmi bajom nincs, ezért én mindig azokat hallgatok. A másik nagy szerelmem a zene terén a musical-zenék. Ha ráérős időm van, akkor azt hallgatok. Számomra a legnagyobb musical a Rómeó és Júlia. 3 éves voltam, amikor még a csapból is ez folyt, és sok emberrel ellentétben én nem megutáltam, hanem megszerettem. Az iskola és az emberek hiánya után a második legnagyobb bajom a korona ...

 Nem tudom miért, de a nőnapot én olyannak érzem, mint a Valentin-napot. Lehet, hogy ezt csak én beszélem be magamnak, de szerintem a férfiaknak nem csak akkor kellene elismerni a nőket, mind a munkájukban, mind az életükben, amikor nőnap van. De a sztori ezen része lényegtelen... Itt állok végzős diákként, mindjárt érettségizek, és november óta online oktatásban vagyok. Illetve... tavaly március óta, mivel az a két hónap, amíg egy kicsit normálisan ment minden, szinte semmit nem ért. Azt gondolná az ember, ennek örülünk. De nem ez történik. Mivel kilencedik osztálytól lettünk "bezárva", nem lehet minket egy kalap alá venni. Szerintem nagyon sok végzős diákkal tudok együtt szólni, hogy ez az egész menjen már a fenébe. Mi, ezek a diákok, akik már ennyi ideje ülünk otthon, várva a csodát, szenvedünk a legjobban. Legalábbis szerintem. nekünk például rengeteg dolog kimaradt az utolsó évünkből. Eleve kevesebbet vagyunk együtt, így kezdünk szétszokni, pedig egy igazán jó osztályköz...

 Valamelyik nap ismerőseimmel szórakoztunk egy kvízzel, melynek a lényege, "mennyire ismered a legjobb barátodat?". Le merem fogadni, hogy aki olvassa majd ezt a kis bejegyzést, hülyének fog titulálni. De nem. Számomra fontos az, hogy mit gondolnak mások. Egy olyan kérdésről van most szó, ami a szabadidővel foglalkozik. Valami olyasmi volt, hogy "kivel töltöd a szabadidődet?". Mivel azt hittem, hogy ismerem a lányt, rányomtam, hogy "barátokkal". De nem... és itt a bökkenő. a válasz ez volt: "a szerelmemmel"... ennél nyálasabb választ a világon nem találhatott volna ez a kvíz. És mi az, amin fenn akadtam? 1. A lánynak nem "szerelme" van, csak egy átkozott kapcsolata, ami kb. 3 hónapja tart. És ki hozta össze őket? Én! Mi a vége? - Jaj, Nina, nagyon köszönöm, nem is tudom hogyan köszönjem meg... - stb. nyálfolyatás. Na ez az, amitől én rosszul vagyok. 2. Pont ez az, hogy én hoztam őket össze. Én mondtam neki, hogy töltse le azt a bizonyos...

 K. Lia (szegény, mindig őt emlegetem) egyik sikersztorija nem másról szól, mint a Kánya Királyról. Azonban sokan nem tudják, hogy ki is az a bizonyos Kánya Király. A történet egy fiatal, tizenegyedik osztályos lányról szól, akinek az életében egyszerre jelenik meg a szerelem, a varázslat, és a legjobb barát. A történet szeptemberben kezdődik, amikor az iskolaév kezdődik. új fiú jön az osztályba, majd megjelenik a titokzatos Kánya Király. Senki nem jön rá, hogy mi csavarja meg a történtet.  A trilógia második részében megjelenik egy legenda (illetve több is, de ez a legfontosabb), ami elmondja, hogy miért Kánya Király a Kánya Király, és miért Goblinkirály a Goblinkirály (erről a személyről az Alvilági dal című könyvben olvashat az ember először.) A legenda egy az egyben elmondja a Kánya Király (későbbiekben K.K.) "létrejöttét".  A legenda így szól: "Az első Kánya Király és a Goblinkirály átlagos emberek voltak, ráadásul barátok. Legalábbis nagyon közel álltak egymáshoz. ...

 Rövidke 18 és fél évem alatt sok érdekes témával találkoztam már. Csak ma kettővel. Az egyik a "Miért élünk?" kérdés, a másik pedig az öngyilkosság. Egyik sem új téma az életemben, most mégis meghatározta a napomat. Először rövidebben szeretném kifejteni az első témát, majd szerintem kicsit hosszabban a másodikat. (nem tudom előre, hogy milyen hosszú lesz) Babits Mihály az Esti kérdés című versében latolgatja azt a kérdést, hogy mi értelme van az ember életének. Ebből kellett egy rövidke fogalmazást összehoznom. Egész nap azon gondolkodtam, hogy egyáltalán hogy kezdjek neki. Aztán úgy döntöttem, nekiállok. Akkor is szenvedtem vele, majd "felképelt" az ihlet. Röpke húsz perc alatt hoztam létre egy 450 szavas esszét (200-400 szónak kellett lennie). Ezt aztán neki kellett állnom rövidíteni szóval olyan egy óra alatt végeztem is mindennel. Közben azon gondolkodtam, hogy az én életemnek mi értelme van. Arra jutottam, hogy nem sok. Illetve sok minden jelentéktelenek. El ...